A Tisza párt terve az ingyenes egészségügy megszüntetéséről

A napvilágra került baloldali megszorítócsomag az amerikai egészségügyi modellhez hasonló rendszert vezetne be, amelyben a profitorientált magánbiztosítók kapnák a főszerepet, miközben az állami ellátás lehetőségei beszűkülnek.

A Tisza-csomag készítői saját anyagukban jelzik, hogy a jelenlegi társadalombiztosítási rendszer magánbiztosítókra átállítása akár 415 milliárd forintba kerülhetne az adófizetőknek – még mielőtt érdemi változás történne, csupán a magánbiztosítók informatikai és egyéb hálózatának kiépítése miatt. Ezt az összeget a gazdasági konvergenciaprogram rögzíti – írja az Ellenpont.

A portál korábban beszámolt arról, hogy a gazdasági konvergenciaprogramnak nevezett anyag alapján a Tisza-csomag jelentős átalakítást hozna a jelenlegi, társadalombiztosításon alapuló egészségügyi rendszerben.

A tervezet szerint az állami ellátás helyét fokozatosan a magánbiztosítók rendszere venné át. A baloldali megszorítócsomag az amerikai egészségügyi modellhez hasonló irányt vázol fel, amelyben az állami szerep mérsékeltebb, és a hozzáférés mértékét nagyrészt a biztosítási konstrukciók határozzák meg.

Az Ellenpont felhívta a figyelmet arra, hogy a Tisza szakértői a dokumentumban azt is részletezik, mennyibe kerülne az átállás a magánbiztosítói rendszerre.

„A teljes átállási költség 310–415 milliárd forint között mozog. A költségek körülbelül hatvan százalékát az informatikai beruházások teszik ki.”

anélkül, hogy egyetlen biztosított után kifizetés történt volna. A szükséges beruházások költségeit végső soron a rendszer felhasználóinak kellene fedezniük, miközben a magánbiztosítóknak nyereséges működést is biztosítaniuk kellene.

A tervezet részletesen bemutatja, hogyan állna össze ez a közel ötszázmilliárd forintos, induló ráfordítás:

Informatikai fejlesztések: a DMK-, NAV- és biztosítói rendszerek kiépítése (150–200 milliárd forint).
Képzés és oktatás: a munkáltatók, a NAV és a biztosítók felkészítése (harminc–ötvenmilliárd forint).
Kommunikációs kampányok: lakossági tájékoztatás (húsz–harmincmilliárd forint).
Jogszabályi és intézményi átalakítás: adminisztratív változtatások (10–15 milliárd forint).
Átmeneti finanszírozási tartalék: a kettős finanszírozás kezelése (100–120 milliárd forint).

A cikk rámutat, hogy a Tisza Párt környezetében „szerencsére” a Gyurcsány-kormánytól igazolt tiszás tanácsadók között több olyan szakértő is megjelent, akik korábban baloldali kormányok alatt dolgoztak, és hosszabb ideje szorgalmazzák a magánegészségügyi modellre való átállást.

A tervezett átállás nagyságrendjének érzékeltetéséhez érdemes megemlíteni, hogy a szükséges forrás nagysága megközelíti a 13. havi nyugdíj egyéves költségét. Hasonló volumenű beruházásnak számít a kis- és középvállalkozásokat támogató, Demján Sándor nevét viselő tőke- és hitelprogram 2025-re tervezett kerete is.
Az Ellenpont rámutat: a Tisza által készített tervezet kifejti, hogy a cél a magánbiztosítók rendszerével az eredeti tőkefelhalmozás, magyarán: egy jelentős vagyon összegereblyézése, akár az emberek egészségének kárára is.

Amerikai modell és baloldali hagyományok

Az Ellenpont korábban már ismertette, hogy a Tisza-csomag az amerikai egészségügyi rendszerhez hasonló modellt venne alapul. Az Egyesült Államokban a biztosítási konstrukcióktól függően sokan továbbra is nehezen jutnak hozzá bizonyos ellátásokhoz, és még biztosítással is jelentős összegeket kell fizetni például a mentős szállításért – emiatt előfordul, hogy a páciensek inkább taxival mennek kórházba.

A szakértők szerint Magyarországon is az alacsonyabb jövedelműek, az idősek és a krónikus betegek kerülhetnének a legnehezebb helyzetbe, ha a rendszer középpontjába az ellátásbiztonság helyett a piaci logika és a profitorientáció kerülne.

A magyar egészségügy fizetőssé tételének gondolata korábban is felmerült. A 2006-os választást követően az MSZP–SZDSZ-koalíció átfogó megszorítócsomagot készített elő, amelyben a közszolgáltatások – köztük az egészségügy – részleges privatizációja is szerepelt.

A Simor András, Surányi György és Bogsch Erik részvételével működő tanács több privatizációs modellt is felvázolt, és ekkor merült fel először az ötlet, hogy a tb-alapú ellátást is meg lehetne „adóztatni”: ez lett később a vizitdíj, aminek lényege, hogy a betegeknek a tb-ellátási körbe tartozó vizsgálatért is egyszeri díjat kellett fizetnie.
Szintén ennek a 2007. február 15-én életbe léptetett megszorítócsomagnak a része volt a kórházi napidíj, amelyet minden társadalombiztosítási körbe eső kórházi nap után kellett fizetni.
A megszorítások harmadik elemeként 2007 tavaszán aztán a mostanában a Tisza Párt mellett felbukkanó Kóka János, az egykori SZDSZ elnöke bejelentette, jövő januártól be kell vezetni a több-biztosítós rendszert Magyarországon.

A koncepció lényege az volt, hogy ne csak egy állami biztosító – az akkori OEP – működjön, hanem több, egymással versengő biztosító, amelyből az állampolgár választhatott volna. Kóka János szerint ez elősegítette volna a versenyt és a szolidaritást.

Az eredeti elképzelés szerint a teljes állami ellátás piaci alapokra került volna, az ingyenes egészségügy megszűnésével. A javaslat azonban ellenzéki és kormányzati oldalon is komoly kritikákat kapott, így végül hibrid modellként valósult volna meg: az OEP és a biztosítók közösen finanszírozták volna az egészségügyi ellátást.

Ezek a tervek vezettek az akkori ellenzék, a Fidesz 2008-as népszavazási kezdeményezéséhez. Az első két kérdés a fizetős egészségügy eltörlésére irányult, a referendum pedig elsöprő eredménnyel zárult: a szavazók nyolcvan-nyolcvan százaléka elutasította a vizitdíjat és a kórházi napidíjat.